Gofri a múltban
A gofri olyan ostyaszerű street food édesség, amiről úgy tartják akkor tökéletes, ha kívül aranybarnára, ropogósra sült, belül pedig puha. Mivel az így kapott édesség bordázata emlékeztetett a méhkasra, így franciául gaufre lett a neve.
Állítólag már a 9. század előtt is sütöttek tésztát vaslapok között, és hamarosan a rácsos minta is megszületett.
Az ősgofrit németalföldi cukrászok készítették, akik tésztamaradékot öntöttek két vaslap közé, és így sütötték meg, a vaslapok mintázatának lenyomatába pedig mézet csorgattak. Az így készült ostyaféleséget vallási ünnepeken mozgóárusok kínálták – pont úgy, mint ma. A vaslapok mintázata igen változatos volt: sok esetben bibliai jeleneteket ábrázoltak, de a 16. századra már elterjedt a ma ismert rácsos forma.
A gofri készítése
A gofri egy viszonylag egyszerűen elkészíthető, olcsó, millióféleképpen ízesíthető, díszíthető és finom édesség, amiből tökéletes reggeli, vagy egy tartalmas ebéd után akár desszert is lehet. Egy jó étteremnek csak egy jó ipari gofrisütő kell, és persze pár dolog, amire érdemes figyelni.
Tanácsok gofri készítéshez
A tészta elkészítésekor tej helyett használhatunk vizet, tejszínt, vagy akár tejfölt is, de mindenképpen ügyeljünk rá, hogy a tészta csomómentes, szinte krémes legyen.
Nem kell túl sok tésztát rakni a sütőbe: fedje el mindenhol a rácsot, de ne legyen túl sok, mert akkor ki fog csorogni hátul vagy oldalt. Érdemes inkább kevesebbről indulni, és fokozatosan növelni az adagot, míg rá nem érzünk az ideális mennyiségre.
A gofri gazdagíthatjuk különféle feltétekkel is: eperrel, banánnal, málnával, kivivel, de szervírozhatjuk lekvárral, csokis mogyorókrémmel, vagy akár saját készítésű főzött citromkrémmel is, de akár pudingot és fagylaltot is kínálhatunk mellé.
Gofri változatok
A gofrival kapcsolatban érdemes tudni, hogy magának az elkészítésének is több módja van, melyek közül az alábbiak a legismertebbek:
- Brüsszeli gofri
- Liége gofri
- foszlós gofri
- édes gofri
- sós gofri
A gofrira kiemelten igaz, hogy ahány vidék, annyi szokás: a holland típusúban például több vaj van, Franciaországban pedig ismert a négyszögletes és rácsos fajta is, de a délnyugati eredetű tésztát sokkal vékonyabbra húzzák, és csőszerűen feltekerik (így ostyarolóhoz hasonlít).
Waffle
Amerikában a brüsszeli verziót ismerték meg az 1964-es New York-i világkiállításon, és ott egyszerűsítették a brüsszeli jelzőt belgára. A tengerentúlon a gofrit waffle-nek nevezik, az amerikaiak egyik kedvenc reggelije, de fontos, hogy nem édes tésztájú. A waffle ropogósra sütött tészta, az amerikaiak szalonnával és juharsziruppal eszik.
Gofri tésztája
A gofri tésztája sokféle lehet: puhább, vékonyabb és ropogósabb, natúr vagy egyéb hozzávalókkal gazdagított, készülhet élesztővel, sütőporral, vagy ezek nélkül csak liszttel, tejjel, kefirrel, tejszínnel, túróval, joghurttal.
Az édes gofri tésztáját gyakran bolondítják magokkal, kókusszal, zabpehellyel, reszelt almával, reszelt citromhéjjal, rummal, gyümölcsdarabokkal, marcipánnal, vaníliával. A sós gofri ugyanez lehet az apróra vágott sonka, sajt, vagy zöldfűszer.
Eredeti gofri receptje
Az eredeti belga gofri receptje hétpecsétes titok, de rengeteg recept ismert. A finomság elkészítéséhez liszt, vaj, tojás, tej, cukor, csipet só szükséges, lehet élesztővel vagy sütőporral készíteni. Az édes alaptészta a speciális gyöngycukorral az igazi, amely hőre nem olvad, ezért a forró tésztába harapva ropogós cukorkristályokat ízlelhetünk.
Összegezve:
Összességében a gofri készítés egy egyszerű és olcsó dolog, aminek sokféle variációját kipróbálhatjuk lehet ez édes, vagy akár sós is, készíthetjük reggelire, de a nap bármely szakaszában is fogyaszthatjuk.
